Kihívás számomra

Képre vagy ide kattintva eléred a 100 szavast amit emlegetek

Előző héten /2019.okt.02./ írtam egy 100 szavas pályázatra az Aranymosás irodalmi magazin kiírására. Egy érzékszervi hiányossággal rendelkező ember karaktert és egy víziszörnyet kellett romantikus jelenetbe írni. Finoman szólva elrontottam, a némaság nem érzékszervi hiányosság és néma karaktert hoztam.

Mióta egyetemre járok /ez a második évem/ rettenetesen keveset írok és ez nagyon zavart próbáltam a novella pályázatukra is írni, de rájöttem, hogy nem megy a young adult műfaj, jobban érdekelt a szerelmi szálban a karakterem furcsa világlátása mint a srác, aki neki annyira de annyira tetszett. Úgy éreztem nem megy ez nekem és összezuhantam. Eltelt egy hónap, elfelejtettem a kudarc élményt és megpróbálkoztam ezzel az apró egyszerűnek tűnő pályázattal, írtam rá vagy négy verziót. Az utolsó tetszett a legjobban így pár barátom segítségével /köszönöm nekik itt is/ kicsit átírtam, hogy érzelmesebb cukibb legyen a víziszörny és az ember szerelmi jelenete.

Mint említettem már, nem nyertem, sőt közel sem, olvastam a többit és hát felszinre tört a kissebbségi komplexusom. Megint padlón voltam, hogy nem írok elég jól, és mindenből kicsit jó vagyok, de semmiből sem eléggé. Aztán kaptam a pofont, hogy persze hisz egy és fél éve nem írok semmit, vagyis egy novella félévenként megvolt, de nem a hosszú sztori mesélős fajta, hanem a hangulat felfestő alig több mint egy oldalas /például mikor egy számra írtam/. Vagyis nem gyakorlok, vagy fejlődők, hanem csak tengek-lengek és várom, hogy a számba repüljön s sültgalamb, ahelyett, hogy fejleszteném magam, gyakorolnék, ezáltal fejlődni kezdenék.

Azaz most az egyik barátnőm tanácsára elkezdtem az elejéről megírni az összes száz szavas "kihívást", heti egyet ha bírom, felélesztve a blogom, amit még bohó tiniként írtam nyolcadikban /soook éve/. Szeretnék vissza jelzéseket kapni ezért is írom ide.

Update: azóta az a barátnőm is elkezdte ezt a gyakorlást írnia  saját blogján, csak ajánlani tudom:
Wendy első száz szavasát a sorban itt találod.

Ez az első amit előző héten írtam a 100 szavasra/ha végig jutok rajta szerintem írok rá egy újat, de itt hagyom az elsőt addig is/:

– Ne – buborékozta a tekeredő vízi lény. – Menj innen, jönnek. Menj el gyorsan, a fajtám öli az embert, nem szereti – pánikjában is óvón homlokon puszilta az emberlányt, megsimította a kezeit két csuszamlós karjával, harmadikkal a haját söpörte arrébb. Torkát idegesség és aggodalom marta szülőszörnyei közeledtével.

A lány bátoritó csókot adni jött, levegője amint elhagyta a száját buborékok hangján szólalt meg. Ez volt ő és szerelme közös nyelve, csak a víz alatt szólt.

A néma lány csókot lehelt a kedvese szájára és szorosan magához ölelte. A csápok körbe fonták pár másodpercig, majd felfelé lökték, buborékjai a felszínig kisérték.

Az eredeti 100 szavas játék eredményét itt találod, ha érdekel.