2. hét avagy világvége és Klári unokái

Képre vagy ide kattintva eléred a 100 szavast amit emlegetek

Örömmel jelentem /főleg magamnak/, hogy még tartom a heti egyet, kész vagyok a 2012. június 29-én kiadott feladattal. Egy sci-fi vagy fantasy világvégéről kellett szólnia, nos az enyém ilyen lett (bármilyen véleményt szivesen fogadok):

– Hallottam Kláritól, hogy az unokái kibérelik az egyik Budai kastélyt holnapra. Ha engem kérdezel, most is csak valami varázshasználó terjesztgeti a rémhíreket, mert unatkozik, de én nem most jöttem le a falvédőről. Fiatallánykoromban bezzeg nem voltak ilyen évenkénti világvégék, akkor még háborúzhattak – Klári szomszédja megrázta a fejét, beszélt tovább nem aggódott a rémvilágvége híre miatt.

A város Budai felén az unokái a világvége buli utolsó simításain dolgoztak. Sára intézte a zenét, mivel egy varázshasználó sem vállalt aznapra semmit, így hibrid technika bérlése miatt telefonálgatott, nem aggódott.

Hangvesztésig üvöltöttek másnap, míg véget nem ért a világ. A varázshasználók megunták a világot.

Az eredeti 100 szavas játék eredményét itt találod, ha érdekel.

1. hét

Képre vagy ide kattintva eléred a 100 szavast amit emlegetek

Az első és eheti 100 szavas még 2012. februárjából származik, a feladat az volt, hogy egy élőlény átváltozását írják le a versenyzők, nos én arra írtam ezt (bármilyen véleményt szivesen fogadok):

A kocsinak dőlve vártam, hogy Péter végezzen a locsolhatnékjával.

Meleg nap volt. Tudtam, a szürke autóban légkondi nélkül rosszabb. Egy sárga napraforgómező mellett, úgy éreztem nagyon szexin dőlök neki a kocsinak, hajamat fújta a kocsik menetszele. Általában az arcomba. Alkarjaimmal simultam a kocsi motorháztetőjéhez. Büszkeségem nem hagyott más kevésbé kihívó pózt számomra.

Az eget figyeltem, hogy idealizált legyen az egész. Két perc után már untam és a vállaim is kezdtek beállni. A napraforgók felé néztem amerre ment, Peti meztelen fenekét tartotta felém, ami nőietlen káromkodásomra elfordult tőlem és nevetett.

– A retkes… – szertefoszlott a tökéletesség, elrontotta az egészet, visszaváltoztam, tökéletlenül káromkodtam.

Az eredeti 100 szavas játék eredményét itt találod, ha érdekel.

Kihívás számomra

Képre vagy ide kattintva eléred a 100 szavast amit emlegetek

Előző héten /2019.okt.02./ írtam egy 100 szavas pályázatra az Aranymosás irodalmi magazin kiírására. Egy érzékszervi hiányossággal rendelkező ember karaktert és egy víziszörnyet kellett romantikus jelenetbe írni. Finoman szólva elrontottam, a némaság nem érzékszervi hiányosság és néma karaktert hoztam.

Mióta egyetemre járok /ez a második évem/ rettenetesen keveset írok és ez nagyon zavart próbáltam a novella pályázatukra is írni, de rájöttem, hogy nem megy a young adult műfaj, jobban érdekelt a szerelmi szálban a karakterem furcsa világlátása mint a srác, aki neki annyira de annyira tetszett. Úgy éreztem nem megy ez nekem és összezuhantam. Eltelt egy hónap, elfelejtettem a kudarc élményt és megpróbálkoztam ezzel az apró egyszerűnek tűnő pályázattal, írtam rá vagy négy verziót. Az utolsó tetszett a legjobban így pár barátom segítségével /köszönöm nekik itt is/ kicsit átírtam, hogy érzelmesebb cukibb legyen a víziszörny és az ember szerelmi jelenete.

Mint említettem már, nem nyertem, sőt közel sem, olvastam a többit és hát felszinre tört a kissebbségi komplexusom. Megint padlón voltam, hogy nem írok elég jól, és mindenből kicsit jó vagyok, de semmiből sem eléggé. Aztán kaptam a pofont, hogy persze hisz egy és fél éve nem írok semmit, vagyis egy novella félévenként megvolt, de nem a hosszú sztori mesélős fajta, hanem a hangulat felfestő alig több mint egy oldalas /például mikor egy számra írtam/. Vagyis nem gyakorlok, vagy fejlődők, hanem csak tengek-lengek és várom, hogy a számba repüljön s sültgalamb, ahelyett, hogy fejleszteném magam, gyakorolnék, ezáltal fejlődni kezdenék.

Azaz most az egyik barátnőm tanácsára elkezdtem az elejéről megírni az összes száz szavas "kihívást", heti egyet ha bírom, felélesztve a blogom, amit még bohó tiniként írtam nyolcadikban /soook éve/. Szeretnék vissza jelzéseket kapni ezért is írom ide.

Update: azóta az a barátnőm is elkezdte ezt a gyakorlást írnia  saját blogján, csak ajánlani tudom:
Wendy első száz szavasát a sorban itt találod.

Ez az első amit előző héten írtam a 100 szavasra/ha végig jutok rajta szerintem írok rá egy újat, de itt hagyom az elsőt addig is/:

– Ne – buborékozta a tekeredő vízi lény. – Menj innen, jönnek. Menj el gyorsan, a fajtám öli az embert, nem szereti – pánikjában is óvón homlokon puszilta az emberlányt, megsimította a kezeit két csuszamlós karjával, harmadikkal a haját söpörte arrébb. Torkát idegesség és aggodalom marta szülőszörnyei közeledtével.

A lány bátoritó csókot adni jött, levegője amint elhagyta a száját buborékok hangján szólalt meg. Ez volt ő és szerelme közös nyelve, csak a víz alatt szólt.

A néma lány csókot lehelt a kedvese szájára és szorosan magához ölelte. A csápok körbe fonták pár másodpercig, majd felfelé lökték, buborékjai a felszínig kisérték.

Az eredeti 100 szavas játék eredményét itt találod, ha érdekel.